Garamszegi László

HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont

Főigazgató, MTA doktora, tudományos tanácsadó. Kutatási profiljában számos téma szerepel, melyek az evolúciós ökológia, evolúcióbiológia és viselkedésökológia fontosabb kérdéseit vizsgálják, és szorosan kapcsolódnak az ember okozta környezeti változások globális kihívásaihoz.

Földünk természeti öröksége nemcsak értékes, de életminőségünk alapja is, melyet a biológiai sokféleség gyorsuló ütemű, emberi tevékenység hatására végbemenő pusztulása alapjaiban veszélyeztet. A tervezett előadás rámutat arra, hogy az egymással szinergisztikusan ható ökológiai folyamatok (mint a fajkihalások, az ökoszisztémák leromlása degradáció és homogenizáció révén, vagy az inváziós fajok megjelenése és elterjedése) összefonódnak más globális folyamatokkal (pl. klímaváltozás, fenntarthatatlan nyersanyag és élelmiszerigény, fokozódó kereskedelem és turizmus, városiasodás), melynek messzemenő hatása van az emberi élet minden területére, és így a természet egészségének leromlása egy globális krízis felé tereli az emberiséget. Az előadás kitér néhány lehetséges megoldásra (pl. természet-helyreállítási rendelet), melyre támaszkodva a biodiverzitás helyzet még javítható, és ezzel a polikrizis állapotot mérsékelni tudjuk. Az előadást Garamszegi László Zsolt tartja, aki a HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont főigazgatója, és kutatásaiban intenzíven foglalkozik a természeti kihívások komplex ökológiai folyamatainak feltárásával és azok társadalmi és gazdasági vetületeivel, és aktívan keresi az egyes ágazatok közötti lehetséges együttműködést a több szintet érintő problémák feloldására.

Feltöltés alatt.

Feltöltés alatt.

A jelenlegi gazdaság szerkezet alkalmatlannak tűnik arra, hogy a méltó emberi élethez szükséges alapfeltételeket mindenki számára az ökológiai eltartóképességen belül biztosítsa. A polikrízist, amelyben az ökológiai, társadalmi, gazdasági és politikai problémák együttesen, egymást erősítve jelennek meg, csak akkor tudjuk kezelni, ha azok gyökérokait tárjuk fel. Ehhez azonban hátra kell hagyni számos olyan alapvetést, amelyeket eddig megkérdőjelezhetetlennek gondoltunk a világunk működésével kapcsolatban. Abból az ördögi körből, hogy a jelenlegi gazdasági berendezkedésünk mélyíti a polikrízist, a polikrízis pedig tovább gyengíti a lehetséges gazdasági megoldások körét, az ökológiai közgazdaságtan szerint egy kiút létezik: az elefántból csigát kell faragnunk. De mégis hogyan?

Öregedő társadalmunkban a demencia az egyik legjelentősebb egészségügyi, társadalmi és szociális probléma. A demencia nem csak az egyént, az egészségügyi ellátórendszert, hanem a közvetlen hozzátartozókon keresztül a munkaerőpiacot és közvetve a gazdaságot is érinti. Ezekre a kérdésekre universális megoldást nem lehet felállítani, mindegyik ország más-más prioritást és megoldást alkalmaz.

Feltöltés alatt.

A polikrízis társadalmi vetülete rendkívül összetett. A társadalom tagjai egyrészt, fenntarthatatlan fogyasztási mintázataikkal, hozzájárulnak, másrészt egészségük, biztonságuk, jóllétük sérülései révén elszenvedik a polikrízist, de mindkettőt jelentősen befolyásolják a meglévő, és az ezen folyamatok következtében sokszor tovább mélyülő társadalmi egyenlőtlenségek.

A „Fenntartható fogyasztási mintázatok, viselkedési stratégiák és tudáshasználat a magyar társadalomban” című OTKA-kutatás eredményei szerint a fenntartható fogyasztás a társadalmi státusz, a térbeli hátrányok és az erőforrások függvénye. A legalacsonyabb jövedelmű háztartások esetében a fenntarthatónak tekinthető gyakorlatok (pl. takarékoskodás az energiával és az élelmiszerrel) gyakran kényszerű alkalmazkodási stratégiák, miközben a klímaváltozás hatásainak való kitettségük és alkalmazkodási kapacitásuk egyaránt korlátozott. Az előadásomban a hátrányos helyzetű térségekben végzett interjús kutatás eredményeit ismertetem a mélyszegénységben élőkkel és a felzárkóztatási programok szakembereivel készült interjúk és terepbejárások alapján. A planetáris egészség kérdését így a fenntartható fogyasztás társadalmi egyenlőtlenségeivel kapcsolom össze. Az emberi egészség és jóllét ökológiai feltételei (élelmiszer-rendszerek, energiahasználat, klímakitettség) nem „semleges” környezeti háttérként, hanem társadalmilag strukturált viszonyként jelennek meg. Eredményeink egyértelműen jelzik, hogy a kockázatok és az alkalmazkodási lehetőségek egyenlőtlenül oszlanak meg a magyar társadalomban.

Az éghajlatváltozás és a gazdasági-társadalmi környezet átalakulása nemcsak a termelési feltételeket módosítja, hanem alapjaiban formálja át a tájhasználatot, a gazdaságok szerkezetét és a helyi közösségek működését is. A Homokhátság példáján egy lassú, de tartós dezintegrációs folyamat bontakozik ki: a vízhiány, a piaci viszonyok és a támogatási rendszerek együttes átalakulása szűkíti a gazdálkodók mozgásterét, miközben a közpolitika nemhogy nem ellensúlyozza, sokszor kifejezetten fel is gyorsítja ezt a folyamatot. Ugyanakkor a tájhasználat átalakulása nem kizárólag veszteséget jelent: új gazdálkodási formák, együttműködések és a táj adottságaihoz jobban illeszkedő megoldások is kirajzolódnak, amelyek a leépülésen túl egy másfajta, élhetőbb jövő lehetőségét hordozzák.

A klímaváltozás, gazdasági bizonytalanságok és társadalmi feszültségek egyre inkább összekapcsolódó polikrízissé állnak össze, amelynek hatásai az emberi egészségben és jóllétben sűrűsödnek össze. Az előadás amellett érvel, hogy az egészség nem csupán a válságok következménye, hanem azok dinamikáját alakító tényező is lehet. Rendszerszemléletű megközelítésben mutatja be, hogyan vezetnek az egészségi hatások társadalmi és gazdasági következményekhez, és milyen szemléletváltás, közösségi együttműködés és intézményi megoldások segíthetik a kiutat. A jóllét közös társadalmi iránytűként jelenik meg, amely képes összekapcsolni különböző szakterületeket és döntési szinteket.”

Márovics Gergely

Pécsi Tudományegyetem

Adjunktus a Pécsi Tudományegyetem Általános Orvostudományi Karán. Munkájában az egészségföldrajz áll a legközelebb hozzám, amelynek keretében a biometeorológia, az epidemiológia és a klímaváltozás egészséghatásait vizsgálom, különös tekintettel a klímaadaptációra. Doktori munkámban az időjárási tényezők COPD-betegek állapotára gyakorolt hatását elemeztem.

Az előadás a hőhullámokat esettanulmányként vizsgálja, bemutatva, miként válik egy egészségkockázat rendszerszintű problémává. A klinikai hatásokból kiindulva elemzi az idős populáció sérülékenységét, valamint a társadalmi és városi környezeti tényezők szerepét a kockázatok felerősödésében. A hőhullámok hatása a klímaváltozás és a társadalmi egyenlőtlenségek összefüggésében értelmezhető.

Kardos Gábor

Debreceni Egyetem

MD, MSc, PhD, habil. egyetemi docens, klinikai mikrobiológus, az orvosi mikrobiológia szakorvosa. Kutatási érdeklődése az antimikrobiális, elsősorban az antibiotikum rezisztencia összefüggése az antimikrobás szerek használatával, a rezisztencia genomi epidemiológiája és szektorok közötti terjedése az Egy Egészség koncepció mentén. Jelenleg a Debreceni Egyetem Egészségtudományi Karának Egy Egészség Intézetét, valamint a Debreceni Egyetem Multidiszciplináris Egészségipari Koordinációs Intézetének Metagenomikai Központját vezeti.

Az antibiotikum rezisztencia terjedése jelentős népegészségügyi és állategészségügyi probléma, a környezet azonban méltatlanul kevés figyelmet kap. A multirezisztens kórokozók megjelennek az élettelen környezetben és a vadállatokban is, amelyek a rezisztens kórokozók illetve a rezisztenciagének vektorai és rezervoárjai lehetnek. A rezisztencia gyakoriságának növekedése ebben a szektorban is megfigyelhető.

Szilágyi László

Budapest Főváros Önkormányzata Főpolgármesteri Hivatal

Jelenleg a Főpolgármesteri Hivatal Klíma- és Környezetügyi Főosztályán dolgozik, levegőminőségi és hulladékmegelőzési témákkal foglalkozik, emellett a Megújuló Magyarországért Alapítványt vezeti. 2010 és 2014 között országgyűlési képviselő volt, az Egészségügyi Bizottság tagja. Előtte számos környezetvédő civil szervezet munkájában vett részt.

Merre tovább? - záró reflexió

A közönséggel közösen gondoljuk át, milyen, a személyes, szakmai életünkre vonatkozó relevanciája van a planetáris egészség megközelítésének, és hogy milyen keretek között kéne a tudományos, akadémiai, felsőoktatási intézményrendszernek működnie ahhoz, hogy a konferencián feltárt, a polikrízis megoldásához szükséges, kölcsönösségre és nyitottságra épülő együttműködéseket ösztönözze.